Hétvége egy Leicával #YouandLeicaM

leica_0002

“Most biztos a mennyországban vagyok!” – gondoltam, ahogy pénteken beléptem a Leitz Hungária üzletébe. Körülöttem mindenhol Leica fényképezőgépek és objektívek. Jobbra pillantva kedvenc filmes gépem, az M7-es, szemben pedig a legújabb T. Levegőt venni is elfelejtettem. Aztán elém hozták. Egy szolíd, teljesen fekete dobozban volt. Semmi hivalkodás. Ahogy leemeltem a tetejét valami

olyasmi élményem volt, mint amikor Indiana Jones megtalálja a kincset, és az arcába világít az arany.

giphy

Ott feküdt a fekete M a fekete habszivacsban, egyedüli színként a piros Leica logó virított. Először nem is mertem hozzányúlni, csak bámultam. Bámultam és csodáltam. Sosem láttam még ilyen közelről Leicát. Néztem és éreztem a súlyát, a tapintását, a zár hangját.
“Na, nem veszed kézbe?” – zökkentett ki Gábor az álmodozásból.
Az érintése tökéletes volt. A hideg fém és a meleg bőrborítás gyönyörűen egészítette ki egymást, a lekerekített szélű expógomb pedig a mutatóujj alá termett. Maga a váz végtelenül letisztult volt. Alig volt rajta gomb és felirat, csakis a legszükségesebbek.

A legszebb fényképező, amit valaha láttam.

leica_0004

Otthon első dolgom volt, hogy alkalmaztam az Ultimate Thief Protector Tool-t, vagyis szigszalaggal leragaszottam a Leica logót és az M jelölést a vázon. Reménykedve, hogy így talán nem tépik le a nyakamból a gépet, ha kiviszem az utcára.  Bár ilyenkor is nagy az izgulás-faktor, amikor az ember a Blahán jár, de szerencsére nem volt semmi incidens.

Ahogy az első pár képet ellőttem megtapasztalhattam, hogy miért a Leica a világ legjobb fényképezőgépe. A lelki társaddá válik miközben fényképezel.

Ez nem pusztán egy eszköz, ennek lelke van. És kiszívja a saját lelked és beleteszi a fotóba, amit készítettél.

Ha értesz hozzá, tökéletesen kiegészít, társ lesz, hogy megvalósítsd a fényképet, amit elképzeltél.

A Leica M nem egy kapkodós gép. Nem olyan, mint a Canon 6D, hogy bármelyik pillanatban készen áll rá, hogy ész nélkül daráld a fotókat. De nem is ez a lényege. Bekapcsolás után kell neki kb. 1.5 másodperc mire készen áll, bár addig úgyis el vagy foglalva a manuális fókusszal. A kártya- és az akkucsere sem megy azonnal. Hasonlóan a filmes verzióhoz, teljesen le kell venned az alját, hogy megtaláld az SD slot-ot és az akkumulátort. Zseniális megoldás. Stílusos. Tetszik, hogy visszanyúltak a hagyományhoz, és nem változtattak. Miközben fényképezel a gép kordában tart, és nem engedi, hogy ész nélkül lődözz. Valóban alkotnod kell ahhoz, hogy képet készíthess vele.

leica_0003

A manuális élességállítástól eleinte féltem. Leginkább attól, hogy nagyon lassú lesz. De az összes fotóm tűéles lett, és egy pillanatról sem késtem le az élességállítgatás miatt. Ki van találva ez a távmérős konstrukció rendesen!

Emellett a zár is nagyon halk, szinte észrevétlenül lehet elcsenni pillanatokat az emberek életéből.

A másik dolog amitől ódzkodtam a Leica gépekkel kapcsolatban az a digitális érzékelő. Tudtam, hogy a filmes gépek mechanikája kifogástalan, és olyan filmet tehetsz bele, ami neked tetszik, na de mi van a digivel? Ismét pozitívan kellett csalódnom! Olyan dinamikaátfogása van, hogy nem akartam elhinni! A feketék részletgazdagok, a világos részek nem égnek be még akkor sem, ha a kettő között 10 blende különbség van. Elképesztő! És van egy jellegzetes Leica színvilága, amit nem lehet eltéveszteni. Egyedüli hibája, hogy rosszul tűri a magas érzékenységet. 4000 körüli ISO-ig bátran fel lehet menni, de 6400-nál már bizony zajos a kép. De ezt el lehet viselni azért cserébe, hogy alacsony érzékenységen olyat produkál, mint semmi más!

Ha szeretnénk képeinket jpg-ben is elmenteni, három módból választhatunk. Van egy fekete-fehér beállítás és két színes. (Vivid Color Film és Smooth Color Film.) Azt kell mondjam, hogy a legjobb jpg eredményt adja, amit eddig láttam! Olyan szépen effektezi a képet, hogy szinte hozzá sem kell nyúlni! Profi felhasználásnál azért érdemes a DNG-t beállítani, abban mégiscsak több az adat! Bár ekkor jó, ha el vagyunk látva rendesen tárhellyel, ugyanis a 24 megapixeles masina 50+ megabájtos DNG-ket menteget. Nem semmi!

leica_0001

A vázhoz egy 50 éves Leitz 35/2.8-as objektívet kaptam. A kora ellenére gyönyörűen rajzol és vignettál, és olyan háttérmosása van még viszonylag szűk rekeszen is (a 2.8 azért mégsem 1.4), hogy tátva maradt a szám. Valami olyan elképesztő és egyedi módon rajzolnak és mosnak a Leica lencsék, hogy ahhoz nincs fogható. De ezt kár is ragozni, a képeket úgy is látni fogjátok. Torzítás vagy kromatikus abberáció pedig mégcsak a gyanú szintjén sem merült fel.
A márkának egyébként ez a legnagyobb erőssége. A legjobb objektíveket csatolhatod fel a vázra. Nagyon mélyen a zsebedbe kell nyúlnod hozzá, de utána biztos lehetsz benne, hogy egy életre a társad lesz, sőt még a gyerekeidé is, feltéve, ha ők is szeretnek majd fotózni.

Eddig is odavoltam a Leica gépekért, de most már kijelenthetem, hogy szerelmes vagyok beléjük! Sajnos nem valószínű, hogy mostanában megengedhetem magamnak, hogy vegyek egy ilyen csodát. Sőt, talán sohasem. De addig is, amikor nyálcsorgatva bámulom a Leica weboldalát erre a hétvégére fogok gondolni. Arra, ahogy kattant a redőnyzár miközben elloptam egy pillanatot a világtól. Hiszen életem egyik álma teljesült, mégha csak félig is: Volt egy Leicám hétvégére!!!

 

A hétvégén készített fotóim:

leicaweekend_0004

 

leicaweekend_0005

 

leicaweekend_0006

 

leicaweekend_0002

 

leicaweekend_0003

 

leicaweekend_0008

 

leicaweekend_0007

 

leicaweekend_0009

 

leicaweekend_0010

 

leicaweekend_0011

 

leicaweekend_0012

 

leicaweekend_0013

 

leicaweekend_0017

 

leicaweekend_0018

 

leicaweekend_0014

 

leicaweekend_0015

 

leicaweekend_0016

 

leicaweekend_0019

 

leicaweekend_0020

 

leicaweekend_0021

 

leicaweekend_0022

 

leicaweekend_0024

 

leicaweekend_0023

 

A fényképezőgépet a Leitz Hungária biztosította.

#YouandLeicaM