Az elkapás előtti pillanat. A kedvencem.

Ismeritek Mike Larsont? Nem? Nyugi, eddig nekem sem mondott semmit ez a név. Egyébként egy “őrült” esküvőfotós. Egyik ismerősömtől kaptam egy linket róla, és majdnem leesett az állam. A srcác úgy csinálja az esküvőkön a csoportképeket, hogy maga köré gyűjti az embereket, majd feldobja a magasba a Canon 1D mark IV-ét, ami közben sorozatban exponál… Beteg. De ki kell próbálni!

Ma végre szép volt az idő, így ki tudtam menni a kertbe kamerát dobálni! A régi Canon 450D gépemet hajigáltam, mert azért a 7D-hez nem volt merszem! Először a 18-55-ös kitobjektívvel az elején csináltam pár próbadobást. Mikor már megszoktam annyira a dobálózást, hogy mertem magasabbra dobni, rácsattintottam a Sigma 10-20mm-es nagylátószögűt és “élesben” dobáltam.
Na de mi is a technika?
Fontos, hogy gépünket manuális üzemmódban használjuk. Állítsuk be a fényviszonyoknak megfelelő értékeket. A záridő legyen minél nagyobb ( min. 1/2000 javasolt), a rekesz pedig minél kisebb. Az élességállítást is kapcsoljuk manuálisra és tekerjük a végtelenhez. Ahhoz a fényképezőnk mindig objektívvel lefele repüljön a fizika törvényeit kell kihasználnunk. Úgy dobjuk fel az egész cuccot a magasba, hogy pördítünk rajta egyet. Így a gép forgástengelye pont az objektíven keresztül lesz, így az mindig stabilan lefele fog állni. Egy kis gyakorlásra azért szükségünk van, hogy jól tudjunk dobni. Én először portrémarkolattal együtt dobáltam, de így mindig elforgott oldalra az egész. De miután levettem már hibátlanul pörgött. A műveletről készítettem egy kis videót is, mely jobban szemléltetni a folyamatot.

Ha volt elég merszed dobálózni, “hívd elő” a fotókat és oszd meg velem is! Az egész “kamerareptetősdi” eredménye pedig itt látható:

Mindig is szerettem más fotósok werkfotóit nézegetni. Hasznosnak tartottam őket, mert azon túl, hogy az ihlet forrásaként is szolgálhatnak, rengeteget elárulnak egy-egy fotózás technikai hátteréről. Ezentúl én úgy érzem, hogy közvetlenebbé teszik a fotós személyét is. Nem egy arctalan figura lesz többé a gép mögött, akit sosem láthatunk, hanem egy érdekes ember, akit megismerhetünk, sőt akár barátságot is köthetünk vele. Ezért szeretném bemutatni Nektek, hogy mi történik a kamera mögött, miközben fényképezek. Szóval most az a rész jön, amikor a fotóst fotózzák! Na de elég is a szövegelésből, pillantsunk be a “kulisszák” mögé!

A Trash the Dress, magyarul “ruhát a kukába”,  mozgalom Amerikából indult, mint a legtöbb őrültség. A Trash the Dress egy esküvőfotózási stílus, mely az elegáns esküvői ruhát kontrasztba állítja a környezettel, és megtalálhatóak benne a riportfotós, glamourfotós stílusra jellemző megoldások is.

Na de, hogy is kerültem kapcsolatba ezzel? Még ősszel fotóztam Apa unokatestvérének az esküvőjét. Már ott is nagyon jó fotók készültek, jó volt a pár, jól mozogtak a fényképező előtt. Az esküvő után pár hónappal jött egy e-mail Esztertől, hogy mit szólnék még egy fotózáshoz, ahol tönkre tehetjük a menyasszonyi ruhát. Mondanom sem kell, kapva-kaptam az alkalmon. A fotózást Budapesten ejtettük meg, na de többet nem is mondok, a videó úgy is elmesél mindent. A fotókat pedig megtekinthetitek honlapomon az Esküvő galériában vagy itt, a videó után.

A fotókat nagy méretben is élvezhetitek, csak katt a képre!

Remélem tetszettek a fotók és a videó. Ha esetleg Te is egy vállalkozó kedvű menyasszony/ vőlegény vagy, és szívesen kipróbálnád a Trash the Dress-t, és bátran állnál a fényképezőm elé extreme helyeken és helyzetekben, ne habozz, dobj egy e-mail, hogy meg tudjuk beszélni a részleteket. De mindenek előtt nyomj egy LIKE-ot! :)

Ez az első bejegyzésem. Nem vagyok egy tapasztalt, rutinos, öreg róka a blogot írók körében, (miért is lennék, hiszen még csak most kezdem vagy mifene) de azt hiszem első alkalommal illik leírni, hogy miről is fog szólni ez az egész blogolósdi. Akkor bele is kezdek! Kezdjük talán a címmel az mindenre fényt derít. “I catch the LIGHT”, azaz “elkapom a fényt”. Ebből a pár szóból azért már lehet sejteni, hogy az írások a fotózásról fognak szólni nem pedig például a törpe pincsi tenyésztés fortélyairól. Igen, a fotózásról, ugyanis imádok fotózni és ha már blogot ír az ember írjon valami hasznosról vagy érdekesről, de legalábbis arról ami nagyon érdekli. Rengeteg “fotós pletykákat” gyűjtögető oldalt lehet találni a neten, sőt talán a fotós-blogok többsége erről szól. Én nem szeretnék beállni a sorba. Talán lesz egy-egy post arról, ha valami nagyon jó kis gép jelenik meg a piacon, de a találgatásokról és feltételezésekről nem fogtok hallani. De akkor miről? Főleg a fotós élményeimet, érdekes fotózási helyeket, technikákat és izgalmas pillanatokat szeretnék megosztani veletek. Természetesen mindezt fotókkal illusztrálva. Ezen túl a fotós utómunkával kapcsolatos, tutorial írásokat is olvashattok. Ezek általában saját technikákról fognak szólni, és remélem, hogy segít nektek minél szebbé és tökéletesebbé varázsolni a fotóitokat. Hát kb. ennyi lenne. Ha kedvet kaptál az olvasgatáshoz ne habozz, tedd a könyvjelzők közé az oldalt, de akár az RSS  olvasódba is felveheted. Ja és ha igazán tetszett akkor kérlek oszd meg másokkal is! :)  B.