Érdekes helyek #2 – Teveli-tó

Németh Péter barátommal ismét megtartottuk az év végi fotós túránkat. Tavaly a Római Fürdőhöz látogattunk el, idén pedig a Teveli-tavat választottuk.

A tó Nagytevel falu után található, a település utcáin a “STRAND” jelzéseket követve nem lehet eltéveszteni az oda vezető utat. A tónál lehet horgászni vagy füdeni, de mi inkább a szenvedélyünknek hódoltunk, így fényképezőgépeinkkel sétáltuk körbe a tavat. Első ránézésre nem tűnt túl nagynak, de beletelt három órába, mire körbeértünk. Útközben pedig mindent lefotóztunk. A part eléggé fotógén volt. A tengerpartszerű, homokos részektől a kavicsos vagy náddal szegélyezett verziókig  sokféle partfajtával találkoztunk… és persze bőszen csattogtattunk. Próbáltam a formákra koncentrálni, részleteket kiragadni a tájból.
A víztükör teljesen nyugudt volt, úgy viselkedett, mint egy hatalmas természetes tükör. Így mindenben kétszer gyönyörködhettünk: a felhőkben, a partmenti fákban, a vízből kiálló ágakban és cölöpökben. Hihetetlen látvány volt. Nem gondoltam volna, hogy egy egyszerű mesterséges horgásztó ilyen szép is tud lenni! Útközben találkoztunk pár kedves horgászó bácsival, akik kíváncsian érdeklődtek, hogy miket fotózgatunk.
Mire körbeértünk, a Nap eltűnt a horizont mögött, és vérvörösre festette a felhőket. A látványt csak fokozta, hogy mindez szintén visszatükröződött a vízről… Csak úgy kattogtak a fényképezőink zárjai!

Az autóhoz már majdnem sötétben értünk vissza, és a levegő is eléggé lehült. Még szerencse, hogy egy nagy termosz forró, szilvás-fahéjas tea várt ránk, ami életre keltette a fotózás során elfagyott ujjainkat, és belülről is felmelegített minket. A fotós hátizsákokban pedig több száz gyönyörű, elcsent pillanat várt az “előhívásra”.

Ilyen látvány közepette búcsúztunk 2011 fotós kalandjaitól…

A túra során nemcsak a tájat fotóztuk, egymásról is lőttünk pár fotót, amiket szintén megosztok veletek, hogy bepillanthassatok az év utolsó fotózásának kulisszái mögé.

Megjelenés az ISO 1200 magazinban

Ma reggel hatalmas meglepetés várt a postaládámban. Az ISO 1200 online fotós magazin kiposztolta az egyik “behind the stage” videómat, hogy ötleteket adjon vele téli fotók készítéséhez. Ezen túl még az fstoppers.com werkfilm pályázatát is hirdeti vele. A videót az előbb említett pályázatra készítettem és a Vimeora töltöttem fel. Valószínűleg itt akadhattak rá az ISO1200-as srácok.  Mondanom sem kell, hogy mennyire meglepett és hogy mennyire örültem neki.

Egy screenshot a postról

Itt pedig megnézhetitek Ti is a videót:
Winter photoshoot at Lake Balaton

Project – Festékmedúzák

Új tartalommal bővítettem a honlapom, ez pedig nem más, mint a “Projects” menüpont. Hasonlóan a “Galériákhoz”, itt is fotókat találhattok, de egy-egy kisebb témát igyekszem velük körüljárni és bemutatni. Elsőként a “Festékmedúzákat” választottam.

Általános iskolában rajzórákon, amikor először ismerkedtünk meg a festés rejtelmeivel, biztosan mindenki elámúlt azon, ahogy a színes festékcsepp fodrózódva feloldódott a tiszta vízben. Érdekes alakzatokat formázott, amik tengeri szörnyeket, felhőket, gombákat, virágokat vagy akár medúzákat keltettek életre képzeletünkben. De sajnos ezek a varázslények csak néhány pillanatig élthettek, mivel a víz győzött. Szerencsére ezen egy fényképezőgéppel, egy állvánnyal, egy fénysátorral, pár vakuval és rengeteg türelemmel segíthetünk.

Miután a felszerelést összeállítottam kezdődhetett a csepegtetés. Előzőleg egy pohárban, kevés vízben feloldottam sok temperát, hogy minél mélyebb legyen a szín. Kiválasztottam egy teljesen átlátszó, minta nélküli poharat, amit megtöltöttem vízzel és a fénysátorba tettem. Egy vakut a sátor mögé raktam, egyet pedig mellé, hogy elég drámai világítást hozzanak létre. Magyarul: erős megvilágítás hátulról és oldalról, hogy a formák szépen kirajzolódjanak.

Ezután kezdődhetett a móka. Egyik kézben az ecset a víztükör felett, másik kézben a távkioldó és vártam, mikor cseppenik a festék. Mikor a festékcsepp eléri a vízfelszínt ne nyomjuk meg azonnal az exponálógombot. Várjunk 1-2 másodpercet, amire szépen elindul lefelé és megalkotja a gyönyörű festékszobrokat. Sajnos a víz elég hamar tele lesz feloldódott festékkel, így gyakran cseréljük le friss vízre. Akár több színű festékkel és több cseppel is próbálkozhatunk az érdekesebb végeredmény reményében.

Költözés!

Ahogy, már a másik helyen megírtam a blog mától itt folytatódik. Eddig ezen a címen csak a fotóimat láthattátok, de gondoltam ideje lenne összekötni a kettőt. Így nektek sem kell két helyre kattingatni és nekem is csak egy oldalt kell karban tartani! Mindenki jól jár! :)
Az oldal pár új funkcióval is kiegészült és a design is teljesen új lett, amint láthatjátok! Remélem az új helyen is rendszeresen megfordulsz és elolvasod és “like”-olod a postjaimat. Vegezetül pedig vessünk egy utolsó pillantást a régi oldalra és vegyünk tőle könnyes búcsút, együtt!

Dobd fel a fényképeződ, és MOSOLYOGJ!!!

Az elkapás előtti pillanat. A kedvencem.

Ismeritek Mike Larsont? Nem? Nyugi, eddig nekem sem mondott semmit ez a név. Egyébként egy “őrült” esküvőfotós. Egyik ismerősömtől kaptam egy linket róla, és majdnem leesett az állam. A srcác úgy csinálja az esküvőkön a csoportképeket, hogy maga köré gyűjti az embereket, majd feldobja a magasba a Canon 1D mark IV-ét, ami közben sorozatban exponál… Beteg. De ki kell próbálni!

Ma végre szép volt az idő, így ki tudtam menni a kertbe kamerát dobálni! A régi Canon 450D gépemet hajigáltam, mert azért a 7D-hez nem volt merszem! Először a 18-55-ös kitobjektívvel az elején csináltam pár próbadobást. Mikor már megszoktam annyira a dobálózást, hogy mertem magasabbra dobni, rácsattintottam a Sigma 10-20mm-es nagylátószögűt és “élesben” dobáltam.
Na de mi is a technika?
Fontos, hogy gépünket manuális üzemmódban használjuk. Állítsuk be a fényviszonyoknak megfelelő értékeket. A záridő legyen minél nagyobb ( min. 1/2000 javasolt), a rekesz pedig minél kisebb. Az élességállítást is kapcsoljuk manuálisra és tekerjük a végtelenhez. Ahhoz a fényképezőnk mindig objektívvel lefele repüljön a fizika törvényeit kell kihasználnunk. Úgy dobjuk fel az egész cuccot a magasba, hogy pördítünk rajta egyet. Így a gép forgástengelye pont az objektíven keresztül lesz, így az mindig stabilan lefele fog állni. Egy kis gyakorlásra azért szükségünk van, hogy jól tudjunk dobni. Én először portrémarkolattal együtt dobáltam, de így mindig elforgott oldalra az egész. De miután levettem már hibátlanul pörgött. A műveletről készítettem egy kis videót is, mely jobban szemléltetni a folyamatot.

Ha volt elég merszed dobálózni, “hívd elő” a fotókat és oszd meg velem is! Az egész “kamerareptetősdi” eredménye pedig itt látható:

Page 1 of 212

Instagram fotóim

 

Ne lopj! Az nem menő!

A blogban megjelent fotók és írások saját munkáim, ezért kérlek ne tüntesd fel őket, úgy, mintha a tieid lennének! Ha szeretnéd a blogodban vagy cikkedben közölni a fotóm, kérlek erre előbb kérj engedélyt és jelöld meg a forrást is! Különben is, nem hiszem, hogy te szereted a lopós embereket. Köszönöm!