Gyerkőc³

Úgy látszik ez a cím már lassan kötelező lesz számomra. De azért már a múltkori óta fejlődtem, már a felső indexbe pakoltam a számot! A cím pedig azért ez, mert a múlt héten egy igazán jó hangulatú, fotózásos délutánt töltöttem el a Samu család három fiával, Boldival, Barnival és Domival. Mindhárman rendkívül jól viselték a fényképező jelenlétét, hamar feloldódtak és “bohóckodtak” a kamera előtt. A jó helyzetek adottak voltak, nekem csak a megfelelő pillanatban kellet lenyomnom az exponáló gombot. A fotózás során, köszönhetően a gyönyörű őszi napsütésnek, a természetes fényeket használtam ki, mind a házon belül, mind az udvaron. A két órás fotózás során közel 300 képet lőttem, melyből a legjobbakat Veletek is megosztom. Ha nagyobb méretre vágytok, kattintsatok ide!

Fagyos portrézás egy várfal tövében

Múlt hét pénteken két osztálytársamat fotóztam. Ágit és Dávidot. Mindkettőt jól ismerem, Dávid már negyedik éve a padtársam, Ágit pedig még régebbről ismerem, már az anyukáink is egymás mellett feküdtek a szülőszobában. Szóval a munka nem volt nehéz velük. Sok nevetéssel és ökörködéssel tarkítottan telt a fotózás.

Helyszínként a döbröntei várromot választottuk. Nincs messze, kocsival negyed óra alatt oda lehet érni Pápáról. A szuper helyszín adott volt, de az időjárással nem volt szerencsénk. Délelőtt, amíg a suliban senyvedtünk, örültem, mert a nap gyönyörűen sütött.  De ahogy közeledett az órák vége, úgy gyűltek a felhők az égre. (Ejha, ez még rímelt is. Na jó, egy kicsit…) Így 3 órára, amikor indultunk, “gyönyörű” összefüggő felhőréteg alakult ki fölénk. Esélyt sem láttam rá, hogy a mai napon még megpillanthatjuk a Napot. Ezenkívül, lévén november eleje, hideg is volt. Ami nekem annyira nem baj, mert jól fel tudok öltözni, de Ági több ruhát is hozott, amik nem épp elsődlegesen a test melegen tartására készültek.

A várnál sem volt több napfény a vártnál. Kezdtem megijedni, hogy most akkor mégis hogyan fotózunk. Szerencsére volt annyi eszem, hogy hozzak vakut, így tudtam lőni pár vakus képet a várfal tövénél. Ágival kezdtem, amíg Dávid a meleg kocsiban ücsörgött. (Ugye, hogy egy lovag? Én is mindig ezt mondom neki!) De azért párszor előjött, hogy benyomjon néhány poént, vagy megjegyezze, hogy milyen jó idő van az autóban és hogy, esetleg nem fázunk-e! De Ági nagyon jól viselte a hideget, nem nyafogott, hősiesen mosolygott. Lett is jó pár ígéretes fotó.
Kb. fél óra után elküldtem, hogy olvadjon ki a kocsiban és szóljon Dávidnak, hogy ő következik. Dáviddal is jó volt dolgozni, bár neki kicsit többet kellett “könyörögni” egy-egy mosolyért. Közben a vakut is eltettem és csak a természetes fényeket használtam, lévén a felhőréteg úgy viselkedett, mint egy hatalmas softbox, lágyította, szétszórta a fényt. Így az árnyékok teljesen eltűntek az arcokról. A fényképezőn visszanézve a színek nem voltak túl élénkek, de ezen majd a Photoshop segít, gondoltam. Csináltunk még pár kört, mindkét “modellem” többször váltott ruhát, így sötétedésre jó pár képpel szállhattunk be a kocsiba, ahol már egy nagy termosznyi meleg, mézes tea várt ránk. Hazafelé pedig maximumon ment a fűtés a kocsiban, hogy minenkiről eltűnjenek a jégcsapok.

Itthon aztán elkezdtem előhívni a képeket. Ekkor jöttem rá, hogy talán még szerencsének is tekinthetjük, hogy felhős volt az ég. Sehol egy árnyék, csak szép nyílt tekintetek és hatalmas mosolyok. A fotókat már kézbesítettem is az alanyoknak, remélhetőleg már ott díszelegnek a Facebook adatlapjaikon! Ti pedig itt nézhetitek meg őket!

Őszi nappalok és éjszakák

Tombol az őszi szünet. Sajnos már csak a hét végéig. Az elmúlt három napban Mamánál nyaraltam Csóton, tesómmal és két barátunkkal. (Nyaraltam?! Az “őszöltem” azt hiszem jobb szó ide!)
Ez a pár nap számomra, természetesen, a fotózásról szólt. Nagyokat sétáltam a határban és a faluban téma után vadászva. És ha ez nem lett volna elég, még napnyugta után is kimentem. Szerencsére mindkét éjjel az ég felhőtlen volt, így tudtam készíteni pár astrofotót is. Még azt sem bántam, hogy hidegben, töksötétben egy elhagyott mező kellős közepén kellett áldogálnom órákig! Az eredmény kárpótolt érte!

Nappalok

Fa és út
(Canon EOS 7D with Canon EF 70-200mm L f/2.8 lens at 125mm, f/11, 1/60 sec, ISO 100)

Aranyfalu
(Canon EOS 7D with Canon EF 70-200mm L f/2.8 lens at 200mm, f/8, 1/1000 sec, ISO 100)

Ajtó
(Canon EOS 7D with Canon EF 24-70mm L f/2.8 lens at 48mm, f/5.6, 1/1000 sec, ISO 100)

Ablakok
(Canon EOS 7D with Canon EF 24-70mm L f/2.8 lens at 32mm, f/5.6, 1/320 sec, ISO 100)

Éjszakák

Astro #1
(Canon EOS 7D with Sigma EF 10-20mm  f/4-5.6 lens at 10mm, f/4, 136 sec, ISO 400) 

Astro #2
(Canon EOS 7D with Sigma EF 10-20mm  f/4-5.6 lens at 10mm, f/4, 304 sec, ISO 125)

Werk

Csipkebogyó

Ma az egyik kedvenc fotós helyemre, a Bakonyba látogattam ki. Szép színes leveleket szerettem volna fotózni napsütésben. Sajnos ebből a napsütés kimaradt, ugyanis csúnya, szürke őszi napunk volt. A színes fák megvoltak és a táj is mesébeillő lett volna, csak a ködös rosszidő elrontotta. Azért kattintottam párat és az egyik kép meg is tetszett, így elő is hívtam.
Hétfőn, azt hiszem, újra próbálkozom, hátha akkor a napocska is előbújik.

Csipkebogyó
(Canon EOS 7D with Canon 70-200mm f/2.8 L at 200mm, f/3.5, 1/250 sec, ISO 100) 

Őszi várkerti séta és az eredménye

Várkert…a nem pápai embereknek nem sokat mondhat ez a szó. Nyilván sejtik, hogy valami olyan helyről van szó, ahol vannak növények, de, hogy többszáz éves platánfák is megcsodálhatók itt, arra nemhiszem, hogy gondolnak.
A Várkert egy “hatalmas” angolkert. Pápa egyik legnépszerűbb és leggyönyörűbb helye. Sokáig az Eszterházy-kastélyhoz tartozott, itt vadászgattak a főurak. Manapság közkedvelt kikapcsolódóhely. Olyan, mint Londonban a Hyde-Park. (Na jó, azért ne túlozzunk!)
Jó egy kicsit kimenni a Várkertbe, és jarkálni egyet egy fárasztó nap után, de “futópályának” sem utolsó, a randik helyszínének szempontjából pedig egyszerűen “kötelező”.
Tegnap énis jártam a Várkertben. Fotóztam. Ismét gyönyörű őszi délutánunk volt, (Észrevettétek, hogy milyen sok ilyen van mostanában?!) és bűn lett volna otthon maradnom. Mivel jóval 4 óra után értem oda, a fények már nem voltak túl erősek. A nap már ment lefelé, és így a fák gyönyörű hosszú árnyákokat vetettek. A kis fényfoltokról, melyeket a lomb résein átszűrődő napfény okozott, pedig ne is beszéljünk! :) Próbáltam a fényre és a formákra koncentrálni, ezért is fekete-fehér a képeim többsége. Körülbelül két órát bojongtam a fák között és teljesen le voltam nyűgözve a látványtól. Itthon már alig vártam, hogy beüljek a digitális sötétszobába és szépen “előhívjam” a fotókat. Az eredményt pedig Veletek is meg szeretném osztani! :)
(A fotók nagy méretben jobban élvezhetők! Ehhez kattint a képre!)

Pad és fák és ősz
(Canon EOS 7D with Canon 70-200 f/2.8 L at 108mm,  f/2.8, 1/80 sec, ISO 100)

Az ősz fényei
(Canon EOS 7D with Canon 70-200 f/2.8 L at 95mm,  f/2.8, 1/320 sec, ISO 100)

Fák és árnyékok
(Canon EOS 7D with Canon 70-200 f/2.8 L at 120mm,  f/3.5, 1/320sec, ISO 200)

Őszi ösvény
(Canon EOS 7D with Canon 70-200 f/2.8 L at 70mm,  f/4.5, 1/100 sec, ISO 200)

Page 3 of 512345