Elérkeztünk a fotóretusálós sorozat harmadik részéhez, melyben fekete-fehér fotók készítéséről lesz szó. Természetesen nem csupán monokrómba fordítjuk a kép színeit azzal, hogy nullára húzzuk a szaturációt. Két érdekes eljárással szeretnélek megismertetni benneteket, melytől “színtelen” fotóitok igazán különlegesek lehetnek.
A folyamatokat, mint mindig, most is egy saját fotón fogom bemutatni. Ha Te is kiválasztottad a fotót, nyisd meg Photoshopban. Ha a fájl RAW, a Camera Raw-val fogsz találkozni. Itt végezd el a szokásos beállítások. Mikor elkészültél a fotóval és már téynleg a PS van előtted ne tegyél még semmit.
Többször tapasztaltam, hogy ha egy szépen “előhívott” színes fotót fekete-fehérré “varázsolunk” az egész fotó elveszti szépségét. A kontrasztok furcsák lesznek, nem kívánt helyeken sötét lesz a kép, máshol túl világos. Szerencsére ez nem minden fotóra igaz, nagyban függ a színeitől, de jobb, ha már munkánk elején fekete-fehérré tesszük. (Ha portréról van szó, az arc retusálását elvégezhetjük színesben is, de a kontraszt beállításánál már szintén váltsunk!) Ehhez nem kell mást tenni, mint megkeresni a Image menüpont Adjustments alpontjából a Black&White lehetőséget, és fotónk máris monokróm. Egy Mac-es billentyűkombinációt is tudok mondani: Shift+Command+U. ÉS fotónk máris fekete-fehér.
De ha megnézzük elég halvány. Ez nem jó. A sötét részek nem elég sötétek, a fehérek nem rikítanak, alig van kontraszt a képen.
Most nézzük milyen módszerek vannak fotónk feltuningolására!
Az eredeti kép fekete-fehérré konvertálva.
Curves és maszkolás:
Nekem ez a kedvenc technikám. Elég szép eredményt érhetünk el vele, de sajnos elég sokáig eltart. Ugyanúgy a Curves (Görbék) segítségével fogjuk beállítani fotónk kontrasztját, mint egy színes képnél. Külön az égre, külön a háttére, külön a tárgyra. És közben bőszen maszkolunk. Ha nem vagy tisztában a maszkolás folyamatával megtalálod a tájképekról szóló posztomban. Az égre nagy hangsúlyt fektessünk, ugyanis kegyetlen jól tud kinézni fekete-fehéren. A kék majdnem fekete lesz és előtte gyönyörűen kirajzolódnak a fehér felhők. Ha elégedettek vagyunk az eredménnyel, adjunk a képhez még egy új Curves réteget és az egész kép kontrasztját növeljük egy picit. Ez általában még szokott segíteni! :) Élesítés és mentés. Készen is vagyunk!
A fotónk Curves és maszkolás után.
Gradient Map és Channel Mixer:
Ez a módszer röveidebb ideig tart ugyan, de nem szelektíven, a kép egyes részleteire alkalmazzuk, hanem az egészre. Ezért vigyáznunk kell az értékekkel, mert könnyen beéghetnek, vagy feketébe fordulhatnak fotónk egyes részletei. Na de nézzük, mit is kell tennünk!
A fotónkat ebben az esetben hagyjuk színesen az elején! Nyomjuk le a “D” billentyűt! Ezzel a festőszínt feketére állítottuk. Ezután menjünk a Layers/ Create New Adjustment Layer menüponthoz és válasszuk a Gradient Map (színátmenet) opciót! A megjelenő Gradient Map alapértelmezésben a festő színből a háttérszínbe tartó színátmenetet mutatja, és mivel a feketét és fehéret választottuk így a színátmenet is fekete-fehér lesz. Ezt nem is kell piszkálnunk. Csak kattintsunk az OK gombra, így alkalmazzuk a színátmenetet a fotónkra. Már csupán ezzel a módszerrel szebb fekete-fehéret tudunk előállítani, mint a sima (Image/Adjustments/Black&White) módszerrel. De azért turbózzuk fel egy kicsit! Ehhez ismét adjunk a képhez egy “New Adjustment Layert”-t, ami most Channel Mixer legyen! Ezzel fogjuk a kontrasztot beállítani. Fontos, hogy először a megjelenő párbeszédablak bal alsó sarkában található “Monochrome” opció ki legyen pipálva, máskülönben színárnyalatokat fog kapni a fotónk. Ez nem feltétlenül rossz, de mi most nem ezt szeretnénk.
Innen indul a móka! A technika két, előre meghatározott lépéssel kezdődik: 1. Csökkentsük az alul lévő Constant (Konstans) csúszkát -8-ra. Így az egész kép kicsit sötétebb lett. 2. Csökkentsük a vörös csatornát körülbelül 75%-ra. Ez az az érték, mely a fotók többségén jó eredményt ad.
Ezután már létrehozhatjuk az extrém kontrasztot. A zöld és kék csatornák növelésével. Na de mennyire? Ez csakis rajtunk múlik. Először a zöld csúszkát húzzuk jobbra egészen addig, amíg a kép már nem javul, majd a kék csúszkával is tegyük ugyanezt! Ha valahol beég, vagy fekete lesz feltétlen hagyjuk abba! :)
Élesítés, mentés és készen is vagyunk!
A Channel Mixer nem ad olyan szép eredményt, de gyors.
Azért a mintafotókon látszik, hogy egy kis pepecseléssel és időráfordítással klasszisokkal jobb hatást tudunk elérni. De igazából, csak rajtatok múlik, hogy melyiket választjátok. Ha kipróbáltátok a módszerek valamelyikét és az eredényt szívesen megmutatnátok nekem, ne habozzatok, jöhet az az e-mail! :) Hamarosan újra jelentkezem! Stay tuned! :)
Ahogy ígértem, itt a sorozat második része. Most a portrék retusálásáról lesz szó. Az emberekről készült képek is hasonló feldolgozást igényelnek, mint a tájképek, de ezeknél nagyobb hangsúlyt kell fektetni a zavaró elemek, azaz az arc hibáinak eltüntetésére. Szerencsére erre a Photoshop számos eszközt kínál nekünk. A postban főleg ezek ismertetéséről lesz szó, de megtudhatjátokazt is, hogy milyen körülmények a legideálisabbak a portrék készítéséhez! A fotózásról most nem készült videó, de a képek retusálásáról igen. Ezeket a post végén nézhetitek meg, az eredeti és az “előhívott” fotókkal együtt. Ebben az írásban sok olyan dolog fog elhangzani, amiket már az előző, a tájképekről szóló cikkben leírtam. Ezek általánosan alkalmazhatók minden fotóra, így nem térek ki rájuk bővebben. Jó olvasgatást, remélem hasznos lesz! :)
“Hozzávalók”
Hát akkor fogjunk is hozzá. Először nézzük meg, mi kell egy jó portréhoz. Szükségünk lesz egy karakteres modellre, aki szívesen “bohóckodik” a fényképezőnk előtt. Objektívből szinte bármelyiket választhatjuk, de a legjobb eredményt a 50-135mm-es, fix gyújtótávolságú, nagyfényerős telékkel érhetjük el. Én a Canon 24-70mm f/2.8 L lencsével, általában 50-70mm-en készítem a portrékat, de nagyobb gyújtótávolságú (pl. Canon 70-200mm f/2.8 L) is megfelel a célra. Ha nagyobb gyújtótávolságú lencsét használunk, a hátterünk szebben és erőteljesebben mosódik el, viszont messzebb kell állnunk a modelltől, akár 4-5 méterre is, ami a kommunikációt nagyban megnehezíti. Nagylátószögű (pl. Canon 16-35mm f/2.8 L vagy Sigma 10-20mm f/4-5.6 EX DC HSM) objektívvel is lehet készíteni portrékat, mégha sokan azt is mondják, hogy a legnagyobb bűn nagylátószöggel embereket fotózni. Általában akkor használjuk ezt a gyújtótávolságot, ha a környezetet is meg akarjuk örökíteni, ha például bele akarjuk foglalni a modell használati tárgyait a képbe. Ezeket a fotókat attributált portréknak nevezzük, mivel a személy az attribútumaival, azaz a rá jellemző dolgaival együtt szerepel a fotón. Ám vigyáznunk kell az erőteljes geometriai torzítás miatt jelentkező hibákra. A modell arcát semmiképp se helyezzük túlságosan a kép szélére, mert “megnyúlhat”, torzulhat. Jó ha van nálunk egy derítőlap – lehetőleg minél nagyobb, de a kisebb (50cm átmérőjű) is megteszi. Erre azért lesz szükségünk, hogy még több fényt jutassunk a modell arcára, és csökkentsük a szemei alatt kialakuló árnyékokat. Ha szabadtéren fotózunk, válasszunk a délutáni órák közül. Legjobb akkor fotózni, amikor már a Nap elindult lefelé, amikor már vesztett az erejéből és a fényeket narancssárgásra festi. Ha nem árnyékban fotózunk, akkor a derítőlap használata elkerülhetetlen a durva árnyékok miatt, árnyékban pedig azért érdemes használni, hogy több fényt kaphasson a modell arca – így mi pedig kisebb záridőt. :)
Sokan esküsznek a rendszervakuk használatára szabad téren is. Én ezt ellenzem. Nekem nem tetszenek a kinti “vakus” képek, mivel keveredik a fényük a Nap fényével, és ez a hatás néha elég természetellenes. Ezenkívül pedig becsillanhat az arcon a vaku fénye, ami szintén nem túl esztétikus, a modell körül megjelenő szürke körvonalról pedig ne is beszéljünk. Természetesen vakuval is gyönyörű képeket lehet készíteni szabadtéren is, de ehhez szükségünk lesz egy külső vakura és pár kiegészítőre, mivel a beépített vakuk inkább elrontják a fotót.
Hívjuk elő fotóinkat
Miután elkészítettük a fotókat, otthon folytatjuk a munkát. Nyissuk meg a Photoshoppal a RAW-fájlt, és ismét a Camera Raw ablakkal találkozhatunk. Itt szintén ne bántsuk a kontrasztot. Estleg a “Fill light” csúszkával kivilágosíthatjuk a kép sötét részeit, vagy korrigálhatjuk az expozíciót az “Exposure” csúszkával. A “Clarity” csúszkához én nem szoktam portré esetén nyúlni, mivel kiemeli az arc textúráját és felerősíti a hibáit. A képhez esetleg adhatunk egy kis vignettálást (a kép sarkainak elsötétedése), ami a fekete-fehér és a komorabb hangulatú fotókon nagyon jól mutat, de arra is használhatjuk, hogy a figyelmet a fény használatával irányítsuk az arcra. Azért jó, ha itt adjuk hozzá a fotónkhoz ezt az effektet, mert itt a kontrasztot növeli a kép szélein, és nem úgy teszi sötétebbé a kép sarkait, hogy egy áttetsző fekete, átmenetes szélű réteget ad a képhez. Ha mindent beállítottunk, kattintsunk az “Open Image” gombra, és a fotó megnyílik a PS-ben.
Az arc megtisztítása
Első dolgunk a pontos fehéregyensúly beállítása. (A folyamatát elolvashatjátok a tájképekról szóló postomban.) Azonban most még jobban kell ügyelnünk rá, mivel a bőr színe nagyon eltérhet a valóságostól. Ha az eredménnyel nem vagyunk megelégedve, akkor csökkentsük a réteg “Opacity”-jét (áttetszőség), vagy egyszerűen töröljük a réteget. Még mielőtt a kép kontrasztjával kezdenénk el foglalkozni, meg kell tisztítanunk a modell arcát minden egyes bőrhibától. Szerencsére ehhez a Photoshop profi eszközöket kínál nekünk. Először használjuk a “Spot Healing Brush Tool”-t. Ezzel kattintgassunk egyenként a bőrhibákra, és azok már el is tűntek. Elég jó eredményt lehet vele elérni, csak türelemre és kitartásra van szükségünk. Ne sajnáljuk rá az időt. Ha ezzel végeztünk, következik a második lépés. Ezzel a technikával “mattosítjuk” a bőrt, azaz eltüntetjük a becsillanásokat a bőrről, ezenkívül a szemek alatti karikák eltüntetésére is kitűnő. A folyamat lényege: színmintát veszünk a bőrről, és “befestjük” vele a hibákat. Ehhez hozzunk létre egy új üres réteget. Nevezzük el mondjuk “retusnak”. Erre fogunk festegetni, így bármikor csökkenthetjük, törölhetjük a javítást. Nagyítsunk bele a képbe, úgy, hogy csak az arcot lássuk. Válasszuk ki az eszköztárból a pipetta eszközt. De még mielőtt színmintát vennénk, néhány beállítást módosítanunk kell. A képről le tudjátok nézni ezeket. Azért fontos, hogy a három szomszédos pixel átlagából adjon színt nekünk, mert a bőrünk sem egyszínű, így az eredmény jobban hasonlít majd a valódi színre. Ezután vegyünk színmintát az arc egyik részéről. Én általában a homlokkal szoktam kezdeni. Válasszuk ki az eszköztárból az ecsetet, de ha szimplán leütjük a “B” betűt, akkor is ecsetre váltunk. Az áttetszőségét állítsuk 5-6, az ecset szélének keménységét pedig 0-10 százalékra. Nagyon fontos, hogy a réteg eléggé áttetsző legyen, mivel ekkor marad meg a bőr textúrája. Ezért is kell átállítanunk az ecset “Opacity”-jét csupán 5-6 százalékra. Kezdjünk el festegetni, egy-egy részen akár többször is végigmehetünk. Ha végeztünk a homlokkal, mehetünk az arc többi részére. Mindig vegyünk új színmintát arról a területről, ahol dolgozunk. Ehhez üssük le és tartsuk lenyomva az ALT billentyűt, ekkor az ecset pipettára vált, és vegyünk színmintát, majd folytassuk a festést. De vigyázzunk, sose vigyük túlzásba, mivel az arc elveszítheti vonalait, és a fények is eltűnhetnek róla. Ezzel a két lépéssel már elég széppé lehet varázsolni az arcot, de még nem végeztünk.
Az ecset beállításai
A pipetta beállításai
Van még egy harmadik lépés, amivel még egy kicsit finomíthatunk rajta. Ehhez először is olvasszuk össze az összes réteget. Majd triplázzuk meg. A legfelsőt nevezzük el “homályosnak”, a középsőt pedig “élesnek”. Ahogy a neve is mutatja, a legfelső réteget el fogjuk homályosítani. Ehhez válasszuk a Filter/Blur/Lens Blur menüpontot. A felugró ablakban állítsuk be az életlenség mértékét. Fontos, hogy ne a “Faster”, hanem a “More Accurate” mód legyen kipipálva, mivel így sokkal szebb lesz az elmosódás. Ezután alkalmazzuk a homályosítást. A következő lépésben ezt a réteget egy teljesen átlátszó maszkká alakítjuk, majd visszamaszkoljuk a homályos réteget az arcon. Ehhez jelöljük ki a legfelső, életlen réteget, és nyomjuk meg a kis ikont, amit a képen is láthattok. Ekkor még nem történik semmi, csak megjelenik a bélyegkép mellett egy fehér téglalap. Ez a maszkunk. Válasszunk fekete kitöltőszínt, és töltsük ki vele a fehér maszkot. Most a képünk újra éles lett. Ezután válaszunk egy fehér ecsetet, melynek a keménysége 0 százalék, és állítsuk az áttetszőségét 10 százalékra, fessük be vele az arcot, de a szemeket és az ajkakat ne bántsuk. Ahol több életlenségre van szükségünk, ott többször is végigmehetünk az ecsettel. Vigyázzunk itt is, hogy ne essünk túlzásba, hagyjuk meg az arc textúráját, ne tegyük márványossá, mert az eléggé természetellenesnek hat.
“Those beautiful eyes”
Most már a modell arca tökéletes. A következő feladatunk az, hogy a szemeket megtöltsük élettel. Ezt a szivárványhártya kontraszjának erősítésével és a szem fehér részének kivilágosításával tehetjük meg. Maszkolást kell alkalmaznunk mindkét esetben. Először csak a szivárványhártyával foglalkozzunk. Ha elégedettek vagyunk vele, jöhet a fehér rész. Ez általában a fotón kissé sárgás elszíneződést kap. Ezt úgy tudjuk eltüntetni, hogy a szaturációját csökkentjük, és egy kicsit növeljük a fényerejét. Mindig ellenőrizzük az egész fotóhoz viszonyítva a szemeket, mert nagyon könnyen el lehet túlozni – főleg a fehér részét – és elég furcsán tud kinézni a szem a fotón.
Utolsó lépések
Ha az arc retusálásával és a szemekkel végetünk, már nincs sok dolgunk hátra. Márcsak a kép kontrasztját kell beállítanunk. Ehhez szintén maszkolást kell alkalmazni, de abban már profik vagyunk, szóval nem írom le a folyamatát még egyszer! :) De vigyázzunk, a szemek hajlamosak besötétedni, ha növeljük a kép fekete tartományát. Az arc színei a kontrasztnövelés hatására megélénkülhetnek. Így csak óvatosan bánjunk az értékekkel. Miután befejeztük, következik az élesítés. Ezt ismét LAB színmódban hajtjuk végre. A folyamat ugyanaz, mint a tájképeknél, csak a mennyiség kevesebb. Gondoljunk csak bele, mi értelme volt a gondos retusálásnak és életlenítésgetésnek, ha most az egészre rádobunk egy hatalmas élesítést. Ezért az értékét csak 80-90 százalékra állítsuk.
Dióhéjban ennyiből áll egy portré retusálása. Persze a tökéletes munkához sok gyakorlásra, rengeteg időre és nagyfokú precizitásra van szükségünk. De az a pillanat, amikor a modell arcán megjelenik a meglepődés, az öröm és a megelégedettség érzésének keveréke, minden időráfordítást és fáradtságot megér! És végül néhány before-after kép és videó pár portrémról.
A videóhoz teljes felbontás (1080p) , a fotókhoz pedig teljes méret ajánlott (katt a képre)!
Hamarosan ismét jelentkezem új résszel, amiben arról lesz szó, hogy hogyan tehetünk egy fotót hangulatosabbá a színek változtatásával. Szó lesz a fekete-fehér, csökkentett szaturációjú és duetone fotók elkészítéséről. STAY TUNED! Addig is fotózzatok sokat, kérjetek fel csinos csajokat (lányok srácokat), hogy álljanak nektek modellt, de azért egy LIKE-ot se felejtsetek el nyomni! :)
Before & After – Az eredmény azért elég meggyőző, nem?
Miről is fog szólni ez a post? Gondoltam, elindítok egy sorozatot, melyben sorra veszem a különböző témájú fotók retusálását. De ez most mért is jó? Segíteni szeretnék azoknak, akik csak most ismerkednek a digitális fotózás szépségeivel. Adni szeretnék nekik tippeket, hogy hogyan tehetnek egy-egy fotót még lélegzetelállítóbbá. Miről is lesz szó? Először olvashattok egy kicsit arról, hogy hol és mikor készültek azok a fotók, amiken bemutatom a retusálás folyamatát, majd együtt, lépésről-lépesre haladva, végigjárjuk az utómunka egyes állomásait. És mik is lesznek ezek?
Photoshop Camera Raw használata
a helyes fehéregyensúly beállítása
képi hibák, zavaró elemek eltüntetése
a kontraszt beállítása
a maszkolás
a színek intenzitásának növelése
élesítés
Igyekszem érthetően fogalmazni, konkrét értékeket megadni és képekkel illusztrálni, hogy miről is van szó. A post végén pedig láthattok egy kis videót a fotózásról és a fotók retusálásáról. Jó olvasgatást és leskelődést! :)
Hát akkor nekikezdek. Végre elindultunk a Balatonhoz fotózni. Pápán még szép idő volt, de ahogy elértük Herendet, hatalmas ködbe kerültünk, ami Almádiig sem tűnt el, csak enyhült. Először aggódtam, hogy ugrott a fotózás, mert nincs se napfény, se környezet (mivel 5 m-nél alig lehetett meszebbre látni). De a strandon nem volt olyan sűrű a pára és a lemenő nap gyönyörű narancssárgára festette a fényeket! Talán mégis kerül valami a honlapra – gondoltam.
Általában nem fotózok nappal szembe, és egyébként sem tanácsos, mert minden tárgy sötét lesz, de most mégis ezt tettem, mivel a sziluettekre koncentráltam. A jégre is rámentem – sok korcsolyázó volt rajta, gondoltam, csak nem alattam fog beszakadni. Így bele tudtam foglalni a partot is a képekbe. Szerencsére még volt elég fény, így lehetett 7-8 körüli rekeszt használni, ami nagyon fontos egy tájképnél, mivel így minden éles lesz, nem csak az előtérben lévő tárgyak. Ha esetleg erre nincs már lehetőségünk, akkor távolra, a kép felső részére állítsunk élességet, vagy használjunk állványt.
De azzal, hogy elkkatintjuk a fényképezőgépet, még koránt sem vagyunk készen a fotóval. Otthon még “elő kell hívnunk” a képet a számítógépen. Természetesen egy teljesen hibás vagy unalmas kompozíciójú képet nem varázsolhatunk díjnyertes fotóvá, tehát a dolog nagy része már a helyszínen eldől, de azért még van dolgunk otthon is.
Hívjuk elő fotónkat
Ha előrelátóak voltunk, akkor RAW-ban fotóztunk. Én az voltam, remélem Te is. Ha megnyitjuk a képet, akkor a Photoshop Camera Raw ablaka nyílik meg előttünk. A munka már itt elkezdődik. A RAW-fotók előnyeit kihasználva “büntetlenül” állítgathatjuk a csúszkákat. Világosíthatunk/sötétíthetünk az expozíción, beállíthatjuk a fehéregyensúlyt, a beégett részeket besötétíthetjük, a feketébe bukott részleteket kivilágosíthatjuk, és a Clarity csúszkával részletgazdagabbá tehetjük a képünket. Azonban néhány dologra figyelnünk kell. Az első a Clarityvel kapcsolatos. Néhány képrészlet nem bírja a túl magas értékeket, a háttértől élesen elválló részek, például a felhők, egy szürke átmenetes élt kaphatnak, az emberi arc pedig túl részletes lehet, így minden bőrhiba szembeötlővé válik. Ezért óvatosan bánjunk az értékekkel. Találhatunk egy Contrast nevű csúszkát is, ám ezt ne használjuk. Ha a Photoshopban a Curves eszközzel adunk a fotóhoz kontrasztot, sokkal pontosabb és szebb eredményt érhetünk el. A Camera Raw-ban még adhatunk a képünkhöz vignettálást is, ami fekete-fehér képeken nagyon szépen mutat, mivel a témára öszpontosul a fény, így a tekintetünket az mégjobban vonzza. Csábító lehet, hogy itt tegyük fekete-fehérré a képünket, de a PS-ben jobb eredményt érhetünk el. Miután beállítottunk minden értéket, kattintsunk az “Open Image” gombra, és a fotónk máris megnyílik a PS-ben.
Camera Raw, a sötétkamra
Helyes fehéregyensúly
Az első dolog, amit be szoktam állítani, az a helyes fehéregyensúly. Van rá egy viszonylag egyszerű, ám nagyon pontos módszer. Hozz létre egy új réteget a kép fölött, majd töltsd ki 50%-os szürke színnel. Ezután állítsd át a szürke réteg Blending Mode-ját Normal-ról Difference-re. Ezután adj hozzá a képhez egy Treshold réteget, és húzzd el balra a csúszkát, egészen 1-ig. Ekkor az egész kép fehér lesz. Lassan kezd növelni az értéket, majd amikor megjelennek az első fekete pontok az ezköztárból válasszad ki a Color Sampler Toolt, és jelöld meg vele ezt a fekete pontot. Én, hogy minél pontosabb legyen a kijelölés, teljesen belenagyítok a képbe, és csak azt az egy pixelt jelölöm ki. Ezután töröld ki a felső két réteget (a Threshold-od és az 50%-os szürkét), majd adj hozzá a fotóhoz egy Curves réteget. A görbe melett találsz egy szürke pipettát. Kattints vele a már megjelölt pixelre, ami semleges szürkévé – és így a képünk helyes fehéregyensúlyúvá – válik. A képek nagy részénél működik ez az eljárás, azonban van néhány speciális színvilágú kép, aminél nem mutat jó, ilyenek például a gyertyafényes, naplementés fotók. Ilyenkor a Curves réteg Opacity-jét (áttetszőségét) csökkentsük.
A helyes fehéregyensúly beállításának lépései
Zavaró képelemek eltüntetése
A következő lépés képünk feljavítása során a zavaró részek eltüntetése. Általában a belógó faágakat, vezetékeket szoktam eltüntetni, mivel ezek elég zavaróan tudnak hatni. A PS CS5-ös verziójában megtalálható egy új eszköz, melyet pont az ilyen feladatok végrehajtására terveztek. A neve Content-Aware Fill. Jelöljük ki a Lasso eszközzel az eltüntetésre váró képrészletet, és kattintsunk az Edit/Fill menüpontra. A megjelenő párbeszédablakban válasszuk ki a Content-Aware használatát, és nyomjuk meg az OK gombot. Az eszköz működése közben elemzi a kijelölt rész környezetében lévő pixeleket, majd újakat hoz létre a kijelölt terület helyére, eltüntetve a ravaró részt. Sajnos nem mindig kapunk 100%-os eredményt, de az esetek nagy részében ez az eljárás kitűnően alkalmazható. A kisebb dolgok eltüntetésére a legjobb módszer a Spot Healing Brush Tool. Egyszerűen csak állítsuk be az ecset méretét megfelelőre, kattintsunk vele a zavaró pontra, ami máris eltűnik. Szemetek, kavicsok, falevelek eltüntetésére ez a módszer kiválóan használható.
Content Aware Fill és Spot Healing Brush Tool
Állítsunk kontrasztot
Ha már a fotónk fehéregyensúlya pontos és mentes a zavaró elemektől, akkor elkezdhetjük a kontraszt beállítását. Ez azt jelenti, hogy a világos részeket kivilágosítjuk, a sötéteket besötétítjük, tehát növeljük a sötét és világos részek közötti különbséget. Így a képünkről eltűnik egy szürkés réteg, ami visszafogja a színek intenzitását. Első lépésként adjunk hozzá a képhez egy Curves réteget, és a legördülő menüjéből válasszuk ki a Linear Contrast (RGB) opciót. És lám, máris csökkent a szürke réteg. De ez még közel sem elég. Több kontrasztra van szükségünk. De ahhoz, hogy képünk igazán részletgazdag maradjon, nem szabad, hogy a fehér részek beégjenek a feketék bedig sötétbe bukjanak a túl nagy kontraszttól. A PS erre is kínál egy kiváló megoldást. Maszkolást fogunk használni. Ez azt jelenti, hogy a kép egy-egy részletének kontrasztját külön-külön fogjuk beállítani. Nézzünk ki magunknak egy részt a fotóból (én általában az éggel kezdem), majd adjunk a képünkhöz még egy Curves réteget. A már ismert menüből ismét válasszuk a Linear Contrast lehetőséget, de most az alsó pontot húzzuk lejjebb az egérrel, a felsőt pedig feljebb. Helyzetüket is változtathatjuk, és közben csak az eget figyeljük.
Az ég kékje mélyebb, a felhők világosabbak lesznek. Kedvünkre játszhatunk az értékekkel, ám arra ügyeljünk, hogy a felhők fehér részei ne égjenek be. Az egünk már egész jó, ám a talaj valószínűleg eléggé besötétedett, és elvesztette a részleteit. Le kell róla venni a kontraszot. Ehhez hívjuk segítségül a maszkolást. Ha megnézzük a Curves rétegünket, láthatunk a név mellett egy fehér téglalapot. Ez a maszkunk. Most teljesen fehér, azaz nem átlátszó sehol. Ahol átlátszóvá akarjuk tenni, ott be kell festenünk feketére. Ehhez jelöljük ki a maszkot (kattintsunk a bélyegképére), és nyomjuk le a “B” betűt, hogy ecsetre váltsunk. Használjunk fekete kitöltőszínt, állítsuk be az ecset nagyságát és keménységét, majd kezdjük el kifesteni a képen azokat a részeket, amelyekről le szeretnénk venni a kontrasztot. Ha készek vagyunk, nyomjuk le az Alt gombot, és kattintsunk ismét a maszkunk bélyegképére. A képünk helyén ekkor a kimaszkolt részeket feketén láthatjuk, a többit fehéren. Ahol a kifestés pontatlan volt, ott javítsuk ki, majd az Alt+bélyegképre kattintással visszatérhetünk a fotónkhoz. Ha utólag szeretnénk visszatenni a kontrasztot a kép néhány részére, csak váltsunk fehér kitöltőszínre és fessük ki ezeket a részeket.
Ha az éggel elégedettek vagyunk, ismételjük meg ugyanezt a folyamatot, de most a talajra koncentráljunk. Én általában nem csak két részre osztom ilyenkor a fotót, külön-külön minden részének kontrasztját beállítom megfelelőre. Így adhatok a szikláknak, fatörzsnek vagy a víznek látványosabb felszínt, de akár a felhők részleteit is előhozhatom.
Kontraszt görge és maszk bélyegkép
Apply Image
Ha elvégeztük a kontraszt beállítását munkánk folytatásához meg kell változtatnunk fotónk színmódját. RGB-ről LAB-ra váltunk. Ehhez először olvasszuk össze fotónk rétegeit (CTRL/Command+E), majd válasszuk az Image menüpont Mode opciójából a Lab Color lehetőséget. És fotónk már is LAB-ben van. Ha egy színes tájképet szeretnénk még lélegzetelállítóbbá tenni adhatunk még egy kis színt hozzá. Ezt sokan a szaturáció értékének növelésével érik el. Én ezt nem ajállom, mivel a színek elveszhetik a részleteiket. Helyette az Image menüpontból válasszuk az Apply Image opciót. Ismét egy párbeszédablakot kapunk, ahol beállíthatjuk az értékeket. Először a Blending Mode-ot állítsuk Soft Light-ra. Ezután a Channel menüt gördítsük le. Négy lehetőség közül választhatunk: Lab, Lightness, A és B. Én általában az A-t vagy a B-t használom. Próbáljuk ki mindegyiket és figyeljük, hogyan változnak a színek a fotón. Ilyenkor több kontrasztot nem kap a képünk, csak a színek intenzitása nő. Ha esetleg túl erősnek találjuk a hatást akkor az Opacity-t csökkentsük. Ha kivesszük a pipát a Preview elől megnézhetjük, milyen volt a képünk eredetileg. Meglepő eltérést tapasztalhatunk. Én szinte mindig használlom ezt a lehetőségét a PS-nek, bár néha csak 15-20%-ra állítom az értéket.
Apply Image
Élesítés
Ha az előbb leírt lépéseket végigjártuk, elérkeztünk az utolsó feladathoz. Élesítenünk kell a képünket. Ezt szintén LAB-ban hajthatjuk végre. Sok élesítési mód közül választhatunk, ám a legtöbb rengeteg zajt ad a fotónkhoz, ami teljesen elronthat egy tökéletes képet. Hogy a zaj megjelenését a lehető legjobban elkerüljük, egy speciális folyamatot kell végrehajtanunk. Először a képünk színcsatornái (Channels) közül válasszuk ki a Lightness-t. Ekkor a képünk fekete fehérré válik. Ezt fogjuk élesíteni. Menjünk a Filter/Sharpen/Unsharp Mask menüponra. A neve elég megtévesztő lehet, első hallásra úgy tűnik, mintha homályosítaná a képünket, de hidd el, nem így van! :)
Miután rákattintunk ismét egy párbeszédablakot kapunk. Én általában a képen látható értékeket használom (Amount: 150%, Radius: 0.9 px, Threshold: 1 level). Az Amountot húzhatjuk magasabbra is, de mindig ellenőrizzük a zaj mennyiségét. Ha túl sok jön be, akkor csökkentsük az értéket. Ezzel a retusálási folyamatot befejeztük. Márcsak vissza kell állítanunk képünk színmódját RGB-re (Image/Mode/RGB), és el kell mentenünk jpg-be.
Élesítsünk! – Az Unsharp Mask használata
És végül néhány példa, hogy mennyit számít egy kis utómunka a képeinken. Szerintem elég meggyőző…
Katt a képekre a nagyobb méretért!
Remélem, tetszett ez a postom, és találtál benne használható információt. Mint már mondtam, ezzel egy kis sorozatot szeretnék elindítani, melyben megismerkedhettek a fotóretusálás csínjával-bínjával. A következő részben a portrék retusálásáról lesz szó. STAY TUNED… Ha van valami kérdésed, vagy van valami, amiről szívesen olvasnál, bátran írj egy e-mail-t. De még mielőtt bármit is tennél, kérlek nyomj egy LIKE-ot, és nézd meg a videót, melyben láthatod a ködös Balatont, és az ott lőtt fotók retusálását. A képeket megtalálod honlapom Magyarország galériában.
Hogy minek? A time lapse videók segítségével több óra eseményt tudunk pár másodpercben bemutatni. Másképp: lövünk meghatározott időintervallumonként ( általában 5sec, 10 sec, 30 sec, 1 perc, 5 perc, stb. ) fotókat, majd ezeket összefűzzük úgy, hogy, egy másodperc alatt 25 peregjen le a szemünk előtt. Nem is olyan bonyolult. A végeredmény pedig magáért beszél. Képzeljünk el felhők (vagy akár a Hold) vonulását az égen, egy épület elkészítését, egy város forgalmát, egy növény fejlődését…másodpercekben! Elképesztő! Ez az, ami az egész varázsát adja, és ez az, amiért megtetszett! A továbbiakban elmésélem, hogy én hogyan készítettem ilyen videót. Remélem hasznos lesz számotokra és Ti is kedvet kaptok hozzá! Természetesen a videót is megmutatom, az oldal alján tudjátok meglesni!
Előkészületek és képgyártás
Akkor vágjunk is bele! Mire van szükségünk? Egy digitális tükörreflexes fényképezőre ( szerintem kompakttal vagy bridge géppel is lehet ilyeneket gyártani, de egy DSLR az egy DSLR), egy stabil állványra ( ez a legfontosabb, ugyanis ez fogja biztosítani, hogy az egyes fotók elkészítése közben még egy millimétert se mozduljon meg a gépünk)és végül egy távkioldóra. Ajánlatos beszerezni egy intervalométert is, egy olyan kütyüt, ami meghatározott időintervallumonként elkattintja a fényképezőnket. Nekem ilyenem nincs szóval maradtam a fapados megoldásnál: rádiós távkioldó + stopper kombó, és kézzel kattingattam. Nekem teljesen bevált. Kicsit kényelmetlen, ha egy hoszabb időt ( pár órát ) szeretnénk megörökíteni, de kisebb időkhöz teljesen jó! A felszerelésről ennyit. Most keressünk egy témát. Legyen ez mondjuk az égbolt. Ha szép gomolyfelhők vannak az égen és a szél is fúj már fél óra alatt sikert érhetünk el. Komponáljuk meg a képet, kapcsoljunk manuális élességállítást, a módválasztó tárcsát tekerjük szintén manuális üzemmódba, ugyanis fontos, hogy a képeink fényességét ne befolyásolja a fénymérő, ami a felhők állásától függően más-más expozíciós értékeket adhat meg. Végül tegyük fel a távkioldót és gépünk máris készen áll. Most határozzuk meg, hogy milyen időközönként szeretnénk elkészíteni a fotókat. Ha lasabb felhőmozgást szeretnénk látni válasszunk 5 másodperces, ha gyorsabbat, válasszunk pl. 10 másodperces időintervallumot. Nem baj, ha ezeket az értékeket nem tartjuk be pontosan, de ügyeljünk rá, hogy azért sok eltérés ne legyen köztük. Ezután gondoljuk át, hogy milyen hosszú videóra van szükségünk és ezt hány fotóból érhetjuk el. Nagyon egyszerűen ki tudjuk számolni, hogy hány képet kell lőnünk. Egy másodperchez 25 képre van szükségünk, ugyanis a mozgóképnél ez a szabvány. Ennél a sebességnél szemünk már folyamatosnak látja az állóképek folyamát. Tehát ha mondjuk 6 másodperces videót szeretnénk, akkor szorozzuk meg 6-tal a 25-öt, így megkapjuk, hogy 150 képre van szükségünk. Ha mindezeket megcsináltuk élesíthetjük a stoppert és az ujjainkat és mehet a képgyártás.
Fotófolyam összeszerelése
Miután elkészítettük a sokszáz fotót, nincs más dolgunk, csak egymás után kell pakolgatnunk őket úgy, hogy mindegyiket 1/25 másodpercig lássuk. Szerencsére vannak remek programok, amik elvégzik ezt helyettünk. Én a “Time Lapse Assembler” nevű kis programot (ingyenes) használtam. Sajnos csak Mac-re érhető el, de Windowsra is biztos rengeteg hasonló szoftver van, amiket egy kis “guglizással” megtalálhatunk. A Time Lapse Assembler-t rendkívül egyszerű használni, a kezelőfelüelete sem bonyolult.
A Time Lapse Assembler kezelőfelülete
Először ki kell választanunk azt a mappát, melyben a fotóink vannak. Ezt a “Choose” gombbal és egy kis keresgetéssel tudjuk megtenni. Utána állítsunk be, hogy milyen formátumot szeretnénk kapni. Válasszuk az “mp4v” formátumot, mert ezt később meg tudjuk nyitni az Adobe After Effects-el. Állítsuk be, hogy hány frame-et, azaz képet, szeretnénk látni másodpercenként. Itt a 24-et válaszuk értelemszerűen. A “Dimensions” résznél vegyük ki a pipát a “Resize” opció elől. Ez azért fontos, mert így teljes felbontásban fogja elkészíteni a videót a fotóinkóból. Ez a felbontás általában jóval nagyobb, mint a FullHD ( 1920×1080 pixel ), de ezt később méretre szabjuk. A minőséget állítsuk a maximumra. Végül nyomjuk meg az “Encode” gombot és várjunk. Ha elkészült a videónk megnézhetjük és örülhetünk az eredménynek.
Utómunka
Már van egy nagyfelbontású time lapse videónk. Mivel a TV-k, monitorok felbontása általában nem nagyobb az előbb említett FullHD-nál (1920*1080 pixel), ezért tanácsos, ha a videónkat is ekkorára méretezzük, mivel így kevesebb helyet foglal és könyebb a megosztása is. De ha már hozzányúlunk a videóhoz, ne csak méretre vágjuk, hanem egy kis utómunkát is végezzünk rajta. Szerencsére erre van egy tökéletes program, ami nem más, mint az After Effects.
Nyissuk meg a programot, majd hozzunk létre egy új Compositiont. (Composition/New Composition) Kapunk egy ablakot, amiben meg kell adnunk néhány értéket.
Először nevezzük el a munkánkat, majd állítsuk be a fotón látható paramétereket. A “Duration” adja meg, hogy milyen hosszú lesz a videó. Ezt anyira állítsuk, mint amekkora az előbb elkészített, nyers videónk. Végül kattintsunk az OK gombra! Ezután importáljuk be a videó fájlunkat. (File/Import/File) Majd húzzuk a fotón megjelölt helyre.
Most már a timeline-on is megjelenik a videó és a kis csúszkával tudunk is ugrálni rajta. De ha felpillantunk az előnézeti képre, látjuk, hogy, a videóba bele van nagyítva. Jobbanmondva csak egy kis része látszik. Kicsinyítsük le az előnézeti képet akkorára, hogy a videó eredeti méretének körvonalait is lássuk. Fogjuk meg a sarkait, majd kicsinyítsuk le akkorára, hogy az egész látszódjon. Alul és felül egy kis rész le lesz vágva a videóból. Ez a fotó és a videó képarányának eltéréséből adódik. Míg egy fényképező 3:2-es arányban fotóz, addig egy kamera 16:9-es arányban rögzít.
Most a Photoshopból már ismert technikákkal feljavíthatjuk a videó képminőségét. Jobb oldalon találunk egy Effects&Presets nevű palettát egy keresősávval. Ide írjuk be annak az eszköznek a nevét, amit már ismerünk a PS-ből és használni szeretnénk. ( pl. Curves, Levels, Color Balance…) Én kezdésnek a Curves-t, azaz a Görbéket ajánlom. Ezzel kontrasztosabbá tudjuk tenni a képet. Válasszuk ki és húzzuk a videóra. Ekkor jobb oldalon megjelenik egy ablak, ahol módosíthatjuk a görbénket. Ezután hasonló módon vegezzük el ugyanazokat a technikákat, amit a PS-ben egy állókép esetén már megszoktunk.
Ha úgy gondoljuk, hogy készen vagyunk, nem kell mást tennünk, mint kiexportálni a kész videófájlt. Ehhez válsszuk a Composition/Make Movie menüpontot. Most nem egy újabb párbeszédablak ugrott fel, hanem a képernyő bal alsó részében kaptunk egy “Render Queue” palettát. Itt állítsuk be a képen látható értékeket,mert így a lehető legjobb minőségű videót fogjuk kapni. Kattintsunk a “Render” gombra és máris elkezdi a program videónk kiszámolását. Ez a gép konfigurációjától függően eltarthat egy kis ideig.
Ezzel a lépéssel el is készültünk az első hipermegaszuper time lapse videónkkal. Nézegessük, örüljünk neki és osszük meg másokkal, meg természetesen velem is! :)
És végül ahogy ígértem az én első pár time lapse snittem összefűzve egy videóba:
Astrofotózás. Hát nem épp a legkönyebb ága a fényképezésnek, de az biztos, hogy az egyik legizgalmasabb. Az astofotózásnak is több ága van. Vagy nagy-nagy távcsövekkel kutatjuk a “Végtelent” érdekes csillaghalmazok, galaxisok esetleg gázfelhők után, vagy maradunk a “halandóknak” való ágnál: a DSLR-ünkkel készítünk astro tájképeket. Olyan fotókat, melyeken látszik a talaj is és a sokmilliárdnyi csillag is. Én ezt az ágat szeretném bemutatni nektek, ugyanis ezt próbáltam ki és nekem nagyon bejött.
Arra már az elején rájöttem, hogy nem lesz egyszerű. Egy astrofotó elkészítéséhez sok-sok dolognak kell stimmelnie, és még ha mindent pontosan elterveztünk és megcsináltunk, akkor is bíznunk kell a szerencsében. Vegyük sorra ezeket a dolgokat! Először is szükségünk lesz sötétre. Nagyon sötétre. Nem elég, ha kimegyünk a kertünkbe a város közepén (vagy akár a szélén), amikor már teljesen besötétedett, ugyanis a közvilágítás és az épületek fénye miatt a fényszennyezés jelentős lesz a képeinken. Ez azt jelenti, hogy az, amúgy fekete, égbolt a fotón sárgás elszíneződést kap és világosabb lesz, így a csillagok kevésbé fognak látszódni. Pattanjunk fel inkább a bicónkra ( lustábbak kocsiba) és menjünk ki a városból. Egy falu melletti szántó vagy egy erdei tisztás már tökéletes helyszínt nyújt az astrofotók elkészítéséhez. Az olyan időszakok, amikor a Hold az éjszaka nagy részén fent van az égen, nem túl szerencsések, mivel ekkor, a már az előbb említett, fényszennyezés végez a képeinkkel. Vigyünk magunkkal zseblámpát, ugyanis enélkül a korom sötétben bajos lesz összeszerelni a technikát. Apropó felszerelés! Az astrotájképek elkészítéséhez szükségünk van egy DSLR vázra és egy nagylátószögű, fényerős (lehetőleg f/2.8) objektívre. Nekem sajnos nincs olyan nagylátószögű lencsém, melyen lenne 2.8-as rekesz. A Sigma 10-20mm f/4-5.6 típusú objektívvel és a Canon 7D vázammal készítettem a fotókat. (a beálíításokról lentebb) Legyen nálunk még állvány is és távkioldó is, hogy elkerüljük a fényképező bemozdulását expozíció közben. Azt hiszem, másra nincs is szükség…ja de! A türelmünket semmi esetre se felejtsük otthon, szükségünk lesz rá az esetleges másfél-két órás expozíciók során. És végül ha felhőket látunk az égen ne induljunk el, mivel úgysem fogunk látni egy darab csillagot sem.
Ha megvan a helyszín és felállítottuk az állványt pillantsünk fel egy kicsit az égre. Mit is szeretnénk fotózni? Hát csillagokat! De melyiket, és hogy? Alapvetően két fajta astrotájkép létezik. Vagy rövid expozícióval ( 30 sec, 60 sec, 90 sec) vagy hosszúval (órák!) fotózunk. A rövid expós képeken pontszerű csillagokat láthatunk, míg a hosszú expozíció egy csíkká varázsolja a csillagokat a Föld forgása miatt. Egy tipp: ha megkeressük a Sarkcsillagot és rákomponáljuk a képre egy érdekes spirálszerű látványt fogunk kapni. A Sarkcsillag egy pont marad és a többi csillag körülötte körívszerűen jelenik meg.
Sajnos a képet nem én készítettem, de tökéletes példa arra, hogy mi történik, ha a Sarkcsillagot is látszik a képen.
Kezdjük a hosszú záridővel készült képekkel, mert itt talán kevesebb beállítást kell elvégeznünk. Amint már említettem nincs lehetőségem a 2.8-as rekesz használatára. Ha neked sincs, ne csüggedj el! (én sem tettem) Ezeknél a képeknél nem is feltétlenül szükséges, mivel a több órás expozíció során a 4-es rekeszen is rengeteg fény be tud szaladni az érzékelőbe. Állítsük a gép ISO értékét ISO 200/400-ra és a módválasztó tárcsát forgassuk BULB üzemmódba. Feltétlenül szükségünk lesz egy olyan távkioldóra, aminek a nyomógombját le tudjuk rögzíteni, mert így nem kell órákig szorongatnunk azt! Az objektíven kapcsoljuk ki az automata éleségállítást és csavarjuk az élességállító gyűrűt a végtelenhez. Ezután komponáljuk meg a fotót, nyomjuk meg az exponáló gombot és várjunk. Sokat. Ha azt szeretnénk, hogy az ívek jó hosszúak legyenek minimum egy órára hagyjuk nyitva az gépünk zárját. Hát ennyi lenne. Nem is olyan bonyolult, ugye?
Na akkor nézzük a rövid záridős fotókat. Itt több beállítási lehetőségünk van, illetve játszhatunk az értékekkel is. Én a következő beállításokat használtam: 10mm, f/4, ISO 3200, 30 sec. Választhatunk hoszabb záridőt is, de ugyeljünk arra, hogy ne lépjük át azt a határt, amelynél már mosódnak a csillagok. Ez kb. 90 sec felett következik be. Ha találtunk egy érdekes tájelemet (pl. fa, földút, hegy) bátran vegyük rá azt is a képünkre, így az még magávalragadóbb és éredekesebb lesz. De gondoskodunk kell a tárgy megvilágításáról. Miután kinyitottuk a rekeszt kapcsoljuk fel a zseblámpánkat és pásztázzuk végig a tárgyat. De ugyeljünk rá, hogy minden részre kb. egyenlő mennyiségű fényt juttasunk, hogy elkerüljük a foltok kialakulását.
Na megtaláljátok a Nagygöncölt?
Hát ezek lennének az astrofotózás műhelytitkai! Ha kedvet kaptatok hozzá, hogy kipróbáljátok, ne habozzatok, a nyár amúgy is a legjobb időszak a csillagok fotózására! A végeredményt pedig ne felejtsétek velem is megosztani! Végezetül pár astrofotó, amit legutóbb készítettem.
Az eredeti kép fekete-fehérré konvertálva.
A fotónk Curves és maszkolás után.
A Channel Mixer nem ad olyan szép eredményt, de gyors.
A helyes fehéregyensúly beállításának lépései
Social Media