Érdekes helyek #3 – Csurgókút

Tegnap hatalmas kalandban volt részem! Csurgókútra indultunk fotózni, ami a Bakony egyik csodája. Farkasgyepűtől nem messze található, az erdő szélétől egy kényelmes félórás gyaloglással el lehet érni. Már az odaút is gyönyörű volt, hiszen egy téli erdő elég szépséget rejteget. Csattogott is rendesen a fényképezőm! A vízesés lenyűgöző. A forráshelye után a víz körülbelül két méterről hull alá egy vékony sugárban, aztán kiszélesedik, és egy patakba torkollik. Közvetlenül a vízesés előtt van egy hatalmas szikla, melyre felmászva még szebb kilátás nyílik az egészre. A hó miatt azonban nagyon vigyáznom kellett, hiszen akár egyetlen rossz lépés, és a mélybe hullok fényképezőstől, állványostól együtt. Szerencsére nem történt ilyesmi, így tudtam lőni pár hosszú záridős fotót! A forrás egy kicsit magasabban található, közvetlenül az erdő szélén. Miután kiértünk a “rengetegből” egy puszta fogadott minket, ami remek helyszín volt a naplemente lefotózására. Sajnos az ég elég felhős volt, így nem volt túl látványos, de azért egy-két téli tájképet tudtam lőni.

Ahogy a Nap elhagyta a horizontot, mi is visszaindultunk a kocsihoz. Azonban itt kezdődött az igazi kaland. Az egyik elágazásnál véletlenül rossz ösvényre tértünk rá… A könnyed, félórás sétából sikerült egy két és fél órás bolyongást kihoznunk. A legnagyobb gáz az volt, hogy vészesen sötétedett, így háromnegyed óra múlva már a töksötét erdőben bóklásztunk. Még az iPhone-jaink lámpáját is segítségül kellett hívnunk, különben azt sem láttuk volna, hogy hova lépünk, ami tekintve, hogy az út sok helyen lefagyott, nagyon nem volt mindegy. Végül kiértünk egy murvás útra, ami már ismerős volt, és két kilométer után el is értük a kocsit, hullafáradtan!

A kaland után már alig vártam, hogy itthon is megnézhessem a fotókat. Azt hiszem eleget “mentem utánuk”! Hat képet választottam ki és, “hívtam elő”, melyeket Veletek is szeretnék megosztani. Azt hiszem, ha később rájuk nézek, akaratlanul is ez az élmény fog először beugrani, és csak ezután, hogy milyen szép is volt a vízesés.

 

Érdekes helyek #2 – Teveli-tó

Németh Péter barátommal ismét megtartottuk az év végi fotós túránkat. Tavaly a Római Fürdőhöz látogattunk el, idén pedig a Teveli-tavat választottuk.

A tó Nagytevel falu után található, a település utcáin a “STRAND” jelzéseket követve nem lehet eltéveszteni az oda vezető utat. A tónál lehet horgászni vagy füdeni, de mi inkább a szenvedélyünknek hódoltunk, így fényképezőgépeinkkel sétáltuk körbe a tavat. Első ránézésre nem tűnt túl nagynak, de beletelt három órába, mire körbeértünk. Útközben pedig mindent lefotóztunk. A part eléggé fotógén volt. A tengerpartszerű, homokos részektől a kavicsos vagy náddal szegélyezett verziókig  sokféle partfajtával találkoztunk… és persze bőszen csattogtattunk. Próbáltam a formákra koncentrálni, részleteket kiragadni a tájból.
A víztükör teljesen nyugudt volt, úgy viselkedett, mint egy hatalmas természetes tükör. Így mindenben kétszer gyönyörködhettünk: a felhőkben, a partmenti fákban, a vízből kiálló ágakban és cölöpökben. Hihetetlen látvány volt. Nem gondoltam volna, hogy egy egyszerű mesterséges horgásztó ilyen szép is tud lenni! Útközben találkoztunk pár kedves horgászó bácsival, akik kíváncsian érdeklődtek, hogy miket fotózgatunk.
Mire körbeértünk, a Nap eltűnt a horizont mögött, és vérvörösre festette a felhőket. A látványt csak fokozta, hogy mindez szintén visszatükröződött a vízről… Csak úgy kattogtak a fényképezőink zárjai!

Az autóhoz már majdnem sötétben értünk vissza, és a levegő is eléggé lehült. Még szerencse, hogy egy nagy termosz forró, szilvás-fahéjas tea várt ránk, ami életre keltette a fotózás során elfagyott ujjainkat, és belülről is felmelegített minket. A fotós hátizsákokban pedig több száz gyönyörű, elcsent pillanat várt az “előhívásra”.

Ilyen látvány közepette búcsúztunk 2011 fotós kalandjaitól…

A túra során nemcsak a tájat fotóztuk, egymásról is lőttünk pár fotót, amiket szintén megosztok veletek, hogy bepillanthassatok az év utolsó fotózásának kulisszái mögé.

Őszi várkerti séta és az eredménye

Várkert…a nem pápai embereknek nem sokat mondhat ez a szó. Nyilván sejtik, hogy valami olyan helyről van szó, ahol vannak növények, de, hogy többszáz éves platánfák is megcsodálhatók itt, arra nemhiszem, hogy gondolnak.
A Várkert egy “hatalmas” angolkert. Pápa egyik legnépszerűbb és leggyönyörűbb helye. Sokáig az Eszterházy-kastélyhoz tartozott, itt vadászgattak a főurak. Manapság közkedvelt kikapcsolódóhely. Olyan, mint Londonban a Hyde-Park. (Na jó, azért ne túlozzunk!)
Jó egy kicsit kimenni a Várkertbe, és jarkálni egyet egy fárasztó nap után, de “futópályának” sem utolsó, a randik helyszínének szempontjából pedig egyszerűen “kötelező”.
Tegnap énis jártam a Várkertben. Fotóztam. Ismét gyönyörű őszi délutánunk volt, (Észrevettétek, hogy milyen sok ilyen van mostanában?!) és bűn lett volna otthon maradnom. Mivel jóval 4 óra után értem oda, a fények már nem voltak túl erősek. A nap már ment lefelé, és így a fák gyönyörű hosszú árnyákokat vetettek. A kis fényfoltokról, melyeket a lomb résein átszűrődő napfény okozott, pedig ne is beszéljünk! :) Próbáltam a fényre és a formákra koncentrálni, ezért is fekete-fehér a képeim többsége. Körülbelül két órát bojongtam a fák között és teljesen le voltam nyűgözve a látványtól. Itthon már alig vártam, hogy beüljek a digitális sötétszobába és szépen “előhívjam” a fotókat. Az eredményt pedig Veletek is meg szeretném osztani! :)
(A fotók nagy méretben jobban élvezhetők! Ehhez kattint a képre!)

Pad és fák és ősz
(Canon EOS 7D with Canon 70-200 f/2.8 L at 108mm,  f/2.8, 1/80 sec, ISO 100)

Az ősz fényei
(Canon EOS 7D with Canon 70-200 f/2.8 L at 95mm,  f/2.8, 1/320 sec, ISO 100)

Fák és árnyékok
(Canon EOS 7D with Canon 70-200 f/2.8 L at 120mm,  f/3.5, 1/320sec, ISO 200)

Őszi ösvény
(Canon EOS 7D with Canon 70-200 f/2.8 L at 70mm,  f/4.5, 1/100 sec, ISO 200)

Érdekes helyek #1 – Római fürdő

Római fürdő

Gondoltam, a “Retusáljunk fotót!” sorozat mellett elindítok egy másikat is, melynek címe “Érdekes helyek” lesz. Olyan helyszíneket fogok bemutatni, melyeken jártam és le is fotóztam. Egy olyannal kezdek, ahol még a télen jártam Németh Péter fotós barátommal. A hely nem más, mint a Bakonynána közelében található Római fürdő.

A név első hallásra megtévesztő lehet. De ne gondoljunk semmi antik, római kori fürdő maradványaira, mely elhagyatottam, mohával belepve fekszik egy erdő közepén. Csak egy “szimpla” vízesésről van szó. Bár ez a “szimpla” vízesés elég jól tud kinézni. Igazából nem is egy, hanem számos, kisebb-nagyobb vízesést tudunk lencsevégre kapni ezen a helyen.

De hogy is jutunk el ide?

Bakonynána végénél, az erdő szélénél le tudjuk tenni a kocsinkat. Innen egy kis sétára vagyunk “kényszerítve”. Ám az út szépsége kárpótol minket az odaút fáradalmai miatt. Utunk az erdő szívébe vezet, melynek során egy patakot kell követnünk. Már az erdei séta is rengeteg érdekes fotótémát tartogat számunkra, jó, ha nyitva tartjuk a szemünket. Az utat egyébként nem lehet eltéveszteni, maradjunk az ösvényen és kövessük a patak hangjait, ami idővel kiszélesedik, majd több méter magasból hull alá a mélybe. Ha ezt látjuk valahol, biztosak lehetünk benne, hogy megérkeztünk.

Mire lesz szükségünk?

Mivel a fő témánk a vízesés (jobbanmondva vízesések), semmiképp se hagyjuk otthon állványunkat! Nagy szükségünk lesz rá, hogy a hosszú záridős expozíciók alatt a kép ne mozogjon be. Szükségünk lehet egy távkioldóra, ami lehet rádiós, de a zsinóros változat is megteszi. Ha ez éppen nincs kéznél, akkor használhatjuk a gépünk időzítőjét is, de ez időigényesebb. Objektívből hozzunk minél több fajtát a változatos témák miatt. A nagylátószögű lencsék jók lesznek akkor, ha több vízesést szeretnénk egyszerre megörökíteni a hatalmas sziklákkal, de ha a részletekre szeretnénk koncentrálni jó, ha a telénket sem hagyjuk otthon.

Hogy fotózzunk le egy vízesést?

Miután megkerestük a megfelelő képkivágást, a gépünket állítsuk rekesz-előválasztó módba. Minél nagyobb rekeszértéket adjunk meg, hogy minél nagyobb tartomány legyen éles a képen, és hogy minél hoszabb záridőt kapjunk. Azonban 1 másodperces záridő fölé ne nagyon menjünk, mivel ilyenkor a víz elveszti a dinamikusságát, egyszínű fehérré válik a képeken. Az 1/4 másodperces expozícióval érhetjük el a legjobb eredményt, ilyenkor mosódik el a víz a legszebben. A hosszabb záridőket inkább a tengerfotózásánál alkalmazhatjuk, mert ilyenkor a víz ködszerűvé válik.

Hát ennyi lett volna ez a kis összefogaló. Természetesen képeket is mutatok, ha lejjebb görgettek megtaláljátok őket. Hamarosan jön a következő rész, addig is, ha tehetitek és van időtök, pattanjatok kocsiba és kiránduljatok egyet a Bakony szívébe, a Római fürdőhöz. A fényképezőtöket pedig véletlen se felejtsétek otthon! :)

Az ott készült fotók:

És egypár werk fotó:

Instagram fotóim

 

Ne lopj! Az nem menő!

A blogban megjelent fotók és írások saját munkáim, ezért kérlek ne tüntesd fel őket, úgy, mintha a tieid lennének! Ha szeretnéd a blogodban vagy cikkedben közölni a fotóm, kérlek erre előbb kérj engedélyt és jelöld meg a forrást is! Különben is, nem hiszem, hogy te szereted a lopós embereket. Köszönöm!