Tegnap hatalmas kalandban volt részem! Csurgókútra indultunk fotózni, ami a Bakony egyik csodája. Farkasgyepűtől nem messze található, az erdő szélétől egy kényelmes félórás gyaloglással el lehet érni. Már az odaút is gyönyörű volt, hiszen egy téli erdő elég szépséget rejteget. Csattogott is rendesen a fényképezőm! A vízesés lenyűgöző. A forráshelye után a víz körülbelül két méterről hull alá egy vékony sugárban, aztán kiszélesedik, és egy patakba torkollik. Közvetlenül a vízesés előtt van egy hatalmas szikla, melyre felmászva még szebb kilátás nyílik az egészre. A hó miatt azonban nagyon vigyáznom kellett, hiszen akár egyetlen rossz lépés, és a mélybe hullok fényképezőstől, állványostól együtt. Szerencsére nem történt ilyesmi, így tudtam lőni pár hosszú záridős fotót! A forrás egy kicsit magasabban található, közvetlenül az erdő szélén. Miután kiértünk a “rengetegből” egy puszta fogadott minket, ami remek helyszín volt a naplemente lefotózására. Sajnos az ég elég felhős volt, így nem volt túl látványos, de azért egy-két téli tájképet tudtam lőni.
Ahogy a Nap elhagyta a horizontot, mi is visszaindultunk a kocsihoz. Azonban itt kezdődött az igazi kaland. Az egyik elágazásnál véletlenül rossz ösvényre tértünk rá… A könnyed, félórás sétából sikerült egy két és fél órás bolyongást kihoznunk. A legnagyobb gáz az volt, hogy vészesen sötétedett, így háromnegyed óra múlva már a töksötét erdőben bóklásztunk. Még az iPhone-jaink lámpáját is segítségül kellett hívnunk, különben azt sem láttuk volna, hogy hova lépünk, ami tekintve, hogy az út sok helyen lefagyott, nagyon nem volt mindegy. Végül kiértünk egy murvás útra, ami már ismerős volt, és két kilométer után el is értük a kocsit, hullafáradtan!
A kaland után már alig vártam, hogy itthon is megnézhessem a fotókat. Azt hiszem eleget “mentem utánuk”! Hat képet választottam ki és, “hívtam elő”, melyeket Veletek is szeretnék megosztani. Azt hiszem, ha később rájuk nézek, akaratlanul is ez az élmény fog először beugrani, és csak ezután, hogy milyen szép is volt a vízesés.










Ilyen látvány közepette búcsúztunk 2011 fotós kalandjaitól…
























